Előnyös pályamódosítás: Válaszd a bérszámfejtő szakmát » Process Solutions

2023-03-25

News

Hungary

PS In-Voice Career Podcast, pályaváltás bérszámfejtővé, tanácsok pályamódosítóknak, bérszámfejtő karrier

Kattints a képre vagy a következő linkre, és nézd a Youtube-on a beszélgetést, vagy olvasd el alább:

⇒ PS In-Voice Podcast – Sikeres pályaváltás bérszámfejtésre

Ha a bérszámfejtő-karrier érdekel, akkor állásajánlatainkat ide kattintva nézheted meg!

Kattints ide, ha a bérszámfejtő-képzést felnőttoktatásban támogató „PS Payroll Ösztöndíj Program”-ról akarsz olvasni.

PS In-Voice Career Podcast

Sebestyén Richárd – Mai vendégeim Marton Bertalan és Leskó Dániel.

Berci és Dániel története – A munkahelyváltás előzményei és okai

Ricsi – Kezdjük az elején. Berci, Te mivel foglalkoztál a PS-t megelőző időkben?

Berci – Mielőtt elkezdtem volna itt dolgozni, ami tavaly nyáron volt, hét évig moziban dolgoztam, Diákmunkaként kezdtem, és szépen lassan lépkedtem előre. Mondhatni, megragadtam azon a helyen, ami igazából nem volt rossz, de úgy éreztem, hogy ennyi elég volt, és szükséges a váltás. Így jött, hogy akkor miért is ne próbálhatnám ki magam egy teljesen más szektorban, egy teljesen más munkakörben.

Ricsi – Dani, neked is hasonlóan éles volt a váltás?

Dani – Igen, én majdnem tíz évet töltöttem el, sőt majdnem tizenkettőt a kereskedelemben korábban, Nekem is hasonló gondolatom volt, hogy szerettem volna váltani, illetve egy másik kategóriában kipróbálni magamat. Fontos volt nekem az is, hogy legyen egy olyan munkahelyem, ahol hétfőtől péntekig tudok normál munkarendben dolgozni. Mert azért a kereskedelemben sokszor nincs szabad hétvége, és ünnepnap is vagy van, vagy nincs. Így fontos volt, hogy olyan munkát találjak, amivel ki tudom használni a képességeimet, ahol új kihívások vannak, és megvan a hétfőtől péntekig tartó munkarend. Ezért is kezdtem el keresgetni. Ironikus módon megtaláltam Magyarország legjobban fizető állásainak top tízes kategóriáit, és a második-harmadik helyen volt a bérszámfejtő pozíció. Mivel találkoztam a payrollosokkal egy korábbi munkahelyemen, beszélgettem velük, a HR-rel is jóban voltam, és így belegondoltam, hogy ez nem is lenne rossz. Érdekel az egész számla része, tehát a számtani része, és fontos, hogy mégis van egy állandóság, hogy vannak törvények, amik „nagyjából” állandóak maradnak, de azért minden évben vannak újdonságok is, mondjuk, új jogszabályok, változások, azaz mégsem egy annyira statikus szakma.

Ricsi – Miért váltottatok? Mert azért gondolom, Berci, a mozinál neked is hasonló helyzeted volt… Én is voltam már ünnepnapon moziban, éjszaka is adott esetben, illetve késő estébe nyúlóan is vannak filmek. Gondolom, ez is közre játszott, de ez volt-e a fő ok, amiért váltottál? Vagy neked más játszott inkább döntő szerepet?

Berci – Az is az okok között volt, hogy szükségem volt egy olyan bioritmus felállítására, amivel tudok előre tervezni. Ugyanez, hogy hétfőtől péntekig dolgozhatok, a hétvégék szabadok, az ünnepnapokon ne kelljen azzal matekozni, meg sakkozni a kollégákkal, hogy ki mikor megy el szabadságra, ki mikor lesz pihenőn. Sokkal kényelmesebb így, és az is mindenképp benne volt a megfontolandó, átértékelendő dolgok között, mármint váltás szempontjából, hogy egy biztosabb, valamilyen szinten rugalmas munkahely legyen, mert az otthoni munkavégzés nagyon sokat segít, és kényelmesebb. Valamint a Covid-helyzet rettentő erőteljesen rányomta a bélyegét arra, hogy mi az, ami biztos munka, és mi az, ami nem. Gondolok itt a bezárásokra, az, hogy most meddig lehet nyitva, vagy akár a vasárnapi zárásnál is, hogy az melyik szegmensét érinti a kereskedelemnek vagy a szolgáltatásnak, és ez a hétfőtől péntekig munka, ez a biztos és kiegyensúlyozott munkakör, munkarend, ami így jólesik, és élvezem azóta is.

Új kezdet bérszámfejtőként a PS-nél – Pozitív visszajelzések, élmények

Ricsi – Akkor igazából mind a kettőtök döntésének ez fontos része, mert a kereskedelem és vendéglátás szektorokban bőven benne volt a pandémiának való kitettség, azaz a bizonytalan jövő. És igen, ahogy mondtad már, csak a halál és az adó biztos, így azért a bérszámfejtés és a könyvelés is elég nagy biztonságot ad. Mi az, ami a legpozitívabb, amióta váltottatok? Mi a legjobb személyes élményetek?

Berci – Nekem az, hogy meg vagyok becsülve itt a munkahelyen, és tényleg azt érzem, hogy a hangomnak a kisebb folyamatokban van hatása. Tehát hogyha van egy fejlesztési ötletem, egy javítási javaslatom, ha azt látom, hogy valamit lehetne még jobban csinálni, nem az van, mint a másik munkahelyemen, hogy „maradj csöndben, csináld azt, amit elmondtak neked”, hanem meghallgatnak, érdeklődve utánajárnak, azaz azt érzem, hogy van értelme a munkámnak. Nem csak az, hogy bejövök, elvégzem a munkámat és adieu, viszontlátásra, találkozunk egy másik napon. Tehát azt érzem, hogy meg vagyok becsülve, hogy a csapatnak is tényleg része vagyok, nem pedig csak egy alkalmazott.

Ricsi – Akkor így a környezet és a csapatszellem is fontos szerepet játszik, meg hát nyilván az, hogy támogatják az ötleteidet. Azért az jó, hogyha meghallgatnak, és mondjuk – ha már így ünnepnapos mozivetítésekről beszélünk–, akkor neked ez, mennyire élmény, hogy nem kell ezen gondolkoznod, hogy akkor most hogy tervezz ezekkel a napokkal?

Dani – Igazából tavaly karácsonykor volt az első ilyen, felszabadult érzés, hogy karácsony van és otthon lehetek. Ez is szokatlan volt, főleg, hogy hét évig azért tényleg egymásra odafigyelésből leginkább, de fel kellett osztani egymás között, és legalább egy napot be kellett áldozni. Ez tényleg ilyen, és csak az érti, aki mondjuk, hasonlóképp dolgozott, hogy ez tényleg egy ilyen jó érzés, amikor nem kell ezzel foglalkozni, hanem esetleg otthonról tudsz dolgozni, vagy egyáltalán nem is kell dolgozni az ünnepnapokon.

Ricsi – Hát igen, megvan az a szabadság, kiveheted azt a napot, és azt mondod, hogy bocsánat, én otthon lennék a családommal. Mennyire volt az, mondjuk, jellemző, hogy ez lehúzott, motivációdat vesztetted a folyamatos, késő estig tartó mozinapok után, vagy ugyanaz a rutin mennyire hatott rád?

Berci – Amikor huzamosabb ideig kellett, mondjuk, tényleg késő estig bent maradni, vagy úgy jött ki a lépés, hogy hosszabb munkanapok voltak, érzi az ember a frusztrációt, azt a türelmetlenséget, ami igazából kiszabadul belőle, akár a legapróbb dolog miatt is. És ez nem jellemző egy kiszámítható, nyolcórás, hétfőtől péntekig tartó munkarendre. Ez a nagy nyomás, ez a fizikai fáradtság, ez azért így nagyban hozzásegíti az embert, hogy ne úgy reagáljon bizonyos helyzetekre, mint ahogy azt egy normális embertől el lehet várni.

Ricsi – Lelki nyugalmat.

Berci – Igen, igen.

Ricsi – Így motiváltabbnak érzitek magatokat akkor ebben az új pozícióban és új munkaterületen, és ha így van, akkor ez miben testesül meg?

Dani – Én teljes mértékben motiváltnak érzem magamat mióta itt vagyok. Nem érzem azt, hogy minden reggel egy nyűg lenne bejönni. Azért a legtöbb ember tudja, hogy milyen az, mikor el kell munkába menni, amikor „áh, már megint, egy újabb hétfő…”. Fura, mert féltem, hogy esetleg ez lesz, hogy oké, új munkahely, új kihívások, de mégis elvesztem a motivációmat, és lekopogom, egyelőre így, lassan hét hónap után, még mindig úgy érzem, hogy igen, motivált vagyok, mindennap szeretném a legtöbbet nyújtani, a legtöbbet fejlődni, és tényleg nincs ez az „Úristen, megint be kell mennem dolgozni”. Sőt, néha én még a home office-t rosszabbul kezelem, mert jobban szeretek irodában lenni a csapattal, mert sokkal jobb a környezet, és egy sokkal szociálisabb hely, mint például otthon a HO, aminek szintén megvannak azért az előnyei, és azért mégis jól esik néha, hogyha pihenni kell.

Ricsi – Akkor igazából hajt titeket az új tudás megszerzésének a vágya?

Berci – Mindenképp ez a tanulási vágy, a lelkesedés, ez a sok új dolog, ami éri az embert, azért ez mentálisan fárasztó tud lenni… Ugyanakkor sokkal jobban viszi előre, hogy „hú, még ezt sem tudom, ennek is nézzünk utána”. A proaktivitásban szerintem teljes mértékben megmutatkozik ez, hogy próbál az ember minél többe belefogni, de anélkül, hogy mondjuk, elsiklana a fontos dolgok felett, hanem így lépésről lépésre a nulláról elkezdi, és szépen felépíti magának.

Váltás középvezetői szerepből új szakmába, asszisztensi szintre – kihívások, adaptáció, pozitív megerősítő tapasztalatok

Ricsi – És milyen újra kezdőnek lenni? Mondhatni így, mert hát azért gondolom, a tíz év alatt eljutottál vezetői pozícióba, és most asszisztensként újra kezdted a pályádat.

Dani – Igen, én a korábbi munkahelyeimen voltam üzletvezető-helyettes, üzletvezető, illetve utána megint helyettes különböző ruházati és cipőárusító üzletekben. Furcsa volt, mert egy nagyon stresszes, ahogy mondta is Berci, ez a proaktivitás főleg a vezetői szerepnél, ugye nagyon megterhelő azért hosszú távon, hogy előre kell gondolkozni vezetőként, hogy mi lesz holnap, mi van az emberekkel? Sokkal nagyobb ilyen tehertől szabadultam meg, és így a szervezetem nem is tudta lereagálni, hogy „Úristen, eddig pörgés volt, stressz volt, és így hirtelen nyugodalom van, stresszmentes… Mi történik?” Tehát így majdnem egy stresszelvonó kúrán voltam ez első két hónapban.

Ricsi – Berci, neked is hasonló volt, te is azért egy középvezetői pozícióból kezdted újra a karrieredet?

Berci – Mindenképp, persze, főleg ez a felelősségtudat, ami mondjuk, a korábbi munkahelyen volt, az most teljesen máshogy, teljesen átalakult, és máshogy jött vissza, mert most a saját munkádért felelsz leginkább. És ez azért, ahogy Dani is mondta, óriási terhet le tud venni a válladról, és ez is felszabadító érzés tud lenni, hogy csináld meg, jól csináld, és ennyi. És megyünk tovább, hogyha az sikerült. Nincsenek olyan plusz külső tényezők, ami miatt, mondjuk, tényleg ez a frusztráltság vagy ez a feszültség, ami ránehezedhet az emberre, hogyha több emberért vagy dolgozóért felel… Nekem ez jó érzés volt. Én könnyen tudtam adaptálódni szerintem, nekem ez a fajta nyugodtság, ez a fajta nyugalom, ami az irodai munkát jellemzi, ez kifejezetten szükséges volt. Felüdülés, és jól érzem magam benne, és jól érzem ezt a miliőt, meg ezt az egész környezetet, ahogy nagyjából elképzeltem, úgy is valósult meg szerencsére.

Ricsi – Hát igen, azért mind a kettőtök emberekkel dolgozott, közvetlen, napi szinten, elég sokáig, azért más az ügyfélkör, máshogy kezelsz nyilván egy boltban vagy a moziban lévő embert, mint mondjuk, egy bérszámfejtés közben, egy ügyféllel máshogy kell tartanod a kapcsolatot. Akkor elmondhatjuk azt, hogy így a stresszforrásotok jelentősen csökkent. Élvezitek ezt az időszakot akkor az utóbbi évek fáradalmai után?

Dani – Én teljes mértékben. Nálam volt még egy költözés is, tehát nekem nem csak egy munkahelyváltás volt. Volt egy munkahely, egy munkakör, egy vezetői munkakör és még egy város is, tehát én így kimaxoltam szerintem bingóban majdnem mind a négy betűt. Teljes mértékben fel vagyok üdülve, élem az egyedüllétet, az agglegényéletet, és mondom, tényleg meglepő volt nekem így az elején, hogy egyrészt, hogy másért is voltam fáradt, mert azért kereskedelemben egy ilyen főleg fizikai szinten jobban elfárad az ember. Ugye, van egy mentális fáradtság, de az inkább az, hogy lefárasztanak a vevőtípusok, de itt egy teljesen más fajta mentalitási fájdalmat, leterheltséget kellett…

Ricsi – Inkább mentálisan fáradsz el akkor a hét végére.

Dani – Igen. Tehát én néha pénteken már így nézek magam elé, és akkor néztem a falat, hogy „ó, de szép a festék”, de most már ez hál’ Istennek nincs, tehát már most akklimatizálódott az agyi kapacitásom, igen.

Ricsi – Berci, te hogy éled meg ezt a nyugalmas időszakot, ezt a stabilitást, ezt a csapatot?

Berci – Nekem majdhogynem az inverze történt, mint Daninak, mert én meg Pestről költöztem vidékre, úgyhogy nekem így a zsúfolt meg a pörgős mindennapokból most egy végtelenül nyugalmas és már-már nyugdíjas élet az, ami most így beköszöntött, és nagyon élvezem. Nekem erre volt szükségem szerintem. Az elmúlt, nem tudom hány évben a pörgés, ez az akár éjszakában való dolgozás, ez a folyamatos jövés-menés, ez azért fárasztó tudott lenni, főleg fizikálisan, de mentálisan is. Volt most egy váltás, ami azért egy kicsit az agyat szintén megterheli, hogy akkor hogyan is működnek a dolgok, de én is nagyon élvezem, és nagyon tetszik ez az új életmód.

Ricsi – És hosszú távon milyen céljaitok vannak? Mert érzem rajtatok azt, hogy mondtad te is, Dani, azért szeretnéd minél jobban megszerezni az új tudást, meg látszik rajtatok, hogy ég bennetek a tudásvágy, hogy egyre jobbak legyetek. Milyen karrierutat képzeltek itt el?

Dani – Mindenképp hosszú távon szeretnék maradni, nem vagyok az az egyik helyről a másikra ugrálós típus. Eleinte nem voltam benne biztos, hogy amúgy én meg fogom találni ebben a szakmában a helyem vagy önmagam, de elég hamar kiderült, hogy tudom kamatoztatni a tudásomat, és nagyon tetszik, és ezért én tényleg hosszú távon tervezek. Szépen be kell járni a ranglétrát, nulláról kezdtük, nulláról kezdtem, és ameddig lehet, menni kell, vinni kell, tanulással meg egyéb tapasztalatszerzésekkel.

Karrier- és életút – újratervezve

Ricsi – Mi a végcél?

Berci – A menedzseri pozíció. Hát annál feljebb, ha jól tudom, nincsen, úgyhogy…

Dani – Igen, nekem is a menedzseri, úgyhogy majd foglalunk egy-egy széket.

Ricsi – Közös irodát, nem?

Dani – Igen, csak Tatabányáról elég nehéz lesz, majd…

Berci – Félúton találkozunk.

Dani – Jó. Tehát nálam is az, hogy végig járni a ranglétrát, és minden egyes lépcsőfokon, mikor úgy érzem, hogy na, ezt a szintet teljesítettem, akkor egy level-up-pal feljebb kerülni, és nekem is a menedzseri pozíció a cél, ami így ki van tűzve, azaz szeretném elérni.

Ricsi – Így a szakmai utatokon az a fejlődés, hogy tényleg új terület, új ingerek vannak. Ezeket tényleg kihívásként vagy nehézségként élitek inkább meg?

Dani – Inkább egyfajta motiváció, ez a tényleg, amikor az ember közben találkozik valamilyen nehézséggel, legyen az akár egy betanulásnál, ugye mindenkinek az első időszaka az új munkahelyén, függetlenül attól, hogy ugyanabban a szakmában maradhat, nem is vált még szakmát, rettentő stresszes. Új környezet, új kollégák, akár egy új rendszer, amit meg kell ismerni, és bizonyos embereknek persze ez nyomasztó lehet vagy épp demotiváló, viszont szerintem nagyon sok embernek, és én is ilyen vagyok, hogy így motivációt arra, hogy hú, eddig ezt nem tudtam, viszont most minél többet tudok tanulni, fejlődni, és mikor látom az eredményét, hogy egy hónappal ezelőtt, mondjuk, ezt meg ezt a feladatot nem tudtam megcsinálni és most már így kisujjból ki tudom ütni, az úgy nagyon-nagyon-nagyon motiváló az embernek. Csak tényleg ez az első két hónap, akár még a három hónap is, amikor igen, mentálisan lefáradsz, igen, látod azt, hogy mennyi mindent nem tudsz, és főleg így a korábbi munkahelyéről átjön az ember, hú, ott mindent tudtam, és akkor átjövök, és …

Ricsi – Hirtelen úgy érzed, hogy nem feltétlenül tudsz mindent.

Dani – Igen, és akkor ahogy Berci is mondod, hogy én is gondolkoztam, hogy jó ötlet volt, biztos tudom én ezt? És így hál’ Istennek kiderült hónapok múlva, hogy igen, már legalábbis így visszajelzések alapján tényleg tudom, de tényleg bennem is volt kétely, hogy képes leszek-e majd tudni a rengeteg törvényt, a jogszabályokat fejben tartani, az új rendszert megismerni… De hál’ Istennek egész jól megy.

Ricsi – Téged, Berci, nemrég elő is léptettek… Még azért nem vezetői szinten vagy, tehát még a stressz nem ért el, de már elindultál itt is, lépdelsz feljebb és egyre tapasztaltabb vagy már itt is, nálunk. Ez neked milyen? Milyen így ismét ezen az úton végig menni?

Berci – Jó érzés, főleg azért, mert ez tényleg motiváló. A pozitív visszajelzések vagy akár a negatív is, hogyha valami nem úgy sikerült vagy valamit nem úgy oldottam meg, ahogy mondjuk, az elvárt lett volna, ezeket el kell fogadni, ezekből kell fejlődni. Mindenképp ez a visszajelzés, ez segít abban, hogy motiváljon és lelkesedést adjon, és minél több időt, energiát belefektetni, mert van elismerés és van célja annak, amit csinálok. Ez mindenképp jó érzéssel tölt el, és örülök neki, hogy tényleg megbecsülnek, és azt érzem, hogy mondjuk, itt hosszú távon is van jövőm, vagy hosszú távon is tudok úgy előre gondolkodni, hogy az mindenképp kifizetődő legyen tudásban, tapasztalatban, és – nem utolsósorban – egy új élethelyzetben, mert tényleg ez teljesen más a korábbinál.

Tanácsok pályamódosítóknak – Tanulságok, saját tapasztalatok, döntési szempontok és folyamat

Ricsi – Nyilván ez a stabil, nyugodt közeg sokat segít. Tegyük fel, hogy valaki hasonló cipőben jár, mint ti, hogy megfogalmazódott benne az a gondolat, hogy váltana. Milyen tanácsot adnátok neki?

Dani – Ha már megfogalmazódik benne, akkor ne nyomja el magában ezt az érzést. Váltani kell, tehát ha valaki úgy érzi, hogy ha már csak gondolkozik rajta, ne féljen, merje megcsinálni azt, hogy szétnéz, utánajár, hogy megtudja azt, hogy mi az, amit szeretne. Legyenek alapelvárásai, és mindenféleképpen azt ajánlom, hogy igenis merjen elindulni ezen az úton, mert sok ember úgy van, hogy inkább maradjon a megszokott rosszban, mint elinduljon a szokatlan, bizonytalan jóba. És van, amikor tényleg a bizonytalanba kell menni, mert ott lehet megtalálni azt, ami tényleg önmaga kiteljesedése.

Ricsi – Mi lenne az első lépés? Vagy mondjuk, neked mi volt az első lépésed ezen az úton?

Berci – Hát amit én tapasztalatból mondhatok, hogy mások ne csinálják, az a hezitálás, hogy „itt vagyok, biztos helyen vagyok, biztos, hogy jó itt nekem, nem jó itt nekem”… Váltani kell! Tényleg, ha megfogalmazódik, akkor el kell kezdeni gondolkodni, hogy mi az, amit szívesen csinálnék? Mi az, amiben el tudnám magam képzelni? Nekem is ez volt, viszont én viszonylag sokat vártam. Elkezdtem a képzést, de jött a Covid, és elhúzódott a képzés, nekem majdnem két év volt, mire így a helyzet rendeződött. Úgyhogy, ha megfogalmazódik magadban a döntés csírája, onnantól kezdve menni kell, utána járni és lépni. Bátorság kell hozzá, de csak az visz előre. Lehet, hogy elsőre nem jön be a változtatás, de hosszú távon kifizetődő lesz, mert biztos, hogy mindenki megtalálja majd a saját maga útját, meg amit keres.

Ricsi – Akkor nyilván a képzés fontos, hogy az interjún jól tudj szerepelni, illetve meglegyen az a szakmai tapasztalat, tudás, és az a bátorság, az az ambíció, hogy változtatni akarjon az ember, és ezért lépjen is.

Dani – Igen, ez teljes mértékben szerintem, egy minimális tudás kell, mert azért az ember ne úgy jöjjön el egy munkahelyre, hogy nem tudja, hogy mi az az adójárulék, például egy bérszámfejtőnél, de csak azért, mert nincsen tapasztalata, nem szabad motiválatlannak lenni, és úgy érezni, hogy úgysem fog sikerülni neki ez a munkahely. Meg kell próbálni, és itt vagyunk ketten élő példának, hogy ha az ember akar, akkor tud váltani.

Ricsi – Igen, és akár tíz év után is. Tegyük fel, hogy valaki eldöntötte, hogy váltani szeretne. Mit gondoltok, milyen képességekre vagy mire van szüksége ahhoz, hogy váltson, illetve mi lenne az a jó tanács számára, amit így adnátok?

Dani – Mindenféleképpen ajánlanám azt, hogy legyen megfelelő alapismerete. Ehhez akár van jó pár képzés, amit meg lehet találni. Most az OKJ-képzés változott. Például akit érdekel a payroll, akkor van a bérszámfejtő és társadalombiztosítási ügyintéző képzés, ez az, amit esetleg érdemes lehet elvégezni. Sőt, ajánlott is, mert azért nagyon jó alapokat ad, de persze az ember itt, a munkahelyen érti meg igazán, amit eddig csak a papírokon, illetve az elektronikus képernyőn lát, ha online végzi a képzést, mint én. Mindenféleképpen egy alaptudás azért jó, és hogy merjék megtenni azt, hogy igenis váltanak, és találja meg azt, amit ő maga szeretne és illik a képességeihez, készségeihez az adott munkahelyen.

Ricsi – Te, Berci, milyen tanácsot adnál egy ilyen pályaváltásra elszánt embernek?

Berci – Ha megvan az elköteleződés a váltás iránt, vagy esetleg csak a gondolat, akkor mindenképp legyen bátor és nézzen utána, hogy mit szeretne csinálni, merre szeretne elindulni, és ne halogassa. Mert ha megszületik ez a gondolat, akkor ott valamilyen probléma lehet, vagy nem érzi jól magát, és mindenképp célszerű, érdemes másfelé elindulni. Sok év után is lehet még újba belekezdeni, itt vagyunk rá mi az élő példa, hogy több év teljesen más munkakörből lehet váltani. Én is jól tettem, hogy döntöttem. Kicsit hezitáltam, kicsit hosszadalmas volt ez a döntési folyamat, talán ezt nem muszáj ennyire elhúzni, hanem ezen lehet rövidíteni.

Ricsi – Akkor igazából legyen az embernek bátorsága, legyen meg az a szakmai képzés, mondjuk, egy ilyen bérszámfejtő ügyintéző, amit egyébként ugye a PS most egy ilyen ösztöndíjprogramban támogat is az újonnan belépő, illetve felvételt nyerő kollégák számára. Legyen meg az a törekvés, hogy valami mást, valami jobbat találjon a maga számára. De ehhez még annyit gondolok, hogy nyilván az emberben megfogalmazódik egy gondolat, de hogy ahogy mondtad te is, Dani, hogy kapsz visszajelzést és tudsz kihez fordulni a javaslataiddal vagy kéréseiddel, amik azért itt nem találnak süket fülekre hál’ Istennek, tehát érdemes azért a vezetőinkkel is egyeztetni adott esetben, ha nekünk változtatási javaslatunk van vagy mi szeretnénk máshogy.

Dani – Igen, meg teljes mértékben az, hogy nem kell attól félni, az ember honnan jött és hogy mi volt az előző munkahelyén. Itt effektíve tényleg egy új lappal tud kezdeni, és tényleg, most akár csak a mi payroll csapatunkat tudom mondani, ahol rengetegféle háttérrel rendelkező munkatársam van. Tehát van vegyészmérnök, van, aki kávézóból jött, volt olyan is, akinek első munkahelye ez, illetve nem is gondolt rá, hogy bérszámfejtő lesz, még akár egy évvel ezelőtt sem. Csak egyetemre járt, és elvégezte egy, pont egy japánszakon volt, és így jött, hogy akkor ő nem szeretne ebben foglalatoskodni, és akkor így megtalálta a bérszámfejtőt, és például én is egyetemen például műszaki menedzserként végeztem gépészeti karon Miskolcon, aminek így nem igazán sok köze van a …

Ricsi – Akkor te gépészmérnök vagy?

Dani – Félig, ilyen hibrid, tehát ez a félig gépész, félig gazdász, de egyik sem… Olyan, mint a Mátyás királyos monda, hogy hoztam is ajándékot, meg nem is. Tehát gépész vagyok, meg nem is, és így érdekes ez a szakma.

Ricsi – Tanulságként elmondhatjuk azt, hogy azért lehet váltani akár tízéves munkatapasztalat után is, és a nulláról kezdeni valahol egy új lappal. Nyilván egy képzés azért nem árt, hogyha már elkezdi az ember, bár gyakorlatban azért megtanítják itt, hogy mit is kell csinálni. És hát legyünk bátrak! Köszönöm, hogy itt voltatok velünk!

Berci, Dani – Mi köszönjük a meghívást.

Ez volt a PS In-Voice aktuális epizódja