PS In-Voice – Digitális transzformáció, avagy Exceltől az automatizált könyvelésig

Kattints a képre és nézd a Youtube-on –

⇒ PS In-Voice – Digitális transzformáció

 

Vagy hallgasd  itt:

⇒ Spotify   ***   iTunes   ***   Soundcloud

 

————-

 

Vagy olvasd alább:

 

PS-In-Voice

 

– Ma a digitális transzformációról fogunk beszélgetni Sólyom Attilával, a PS folyamatszakértőjével, és Pinczés Lászlóval, a PS projektmenedzserével.
Beszéljünk először arról, hogy mi is az a digitális transzformáció, és hogyan értelmezhető ez a számviteli szakmában?

 

SA – Jó, csapjunk a közepébe! A digitális transzformáció alatt olyasmit értünk, ami az informatikai eszközöknek a felhasználása bármilyen folyamathoz, vagy ami a meglévő informatikai eszközöknek a javítása. Mondjuk, röviden. Laci?

PL – Igen, a számviteli szakmában én is ezalatt mindenképpen azt értem, hogy valami olyan munkafolyamatot, amit eddig a kollégák végeztek, azt meg tudjuk könnyíteni, fel tudjuk gyorsítani különböző informatikai megoldások segítségével.

 

A Tomorrows World kezdeményezés és program

01:27 – 06:56

 

– Itt a PS-en belül úgy tudom, hogy van erre egy egész csapat, aminek mindketten büszke tagjai vagytok. Meséljetek arról, hogy hogyan működik ez a PS-en belül, hogy kezdődött ez az egész projekt, hova nőtte ki magát?

 

SA – Ez egy több, mint öt éves projekt, illetve fejlesztési kezdeményezés. Gyakorlatilag a teljes menedzsment összeült megírni a problémákat, lehetőségeket egy nagyobb workshopon, több alkalommal, amiből alkotott a cég egy nagy programot, amit elneveztünk Digitális Transzformációnak, hiszen a program jórészt digitális kezdeményezéseket tartalmaz, dedikált erőforrásokkal. Hatan vagyunk projektben, illetve van hét dedikált fejlesztőnk is, ami elég egyedi szerintem a piacon, de elég sok fejlesztővel dolgozunk együtt, és igen, ebben a programban ilyen alkalmazásokat fejlesztünk, vagy problémákat próbálunk megoldani.

PL – Én négy évvel ezelőtt kaptam egy lehetőséget a csapatba kerülésre. Volt többször olyan összejövetel, olyan megbeszélés, ahol – hogy ha volt ötletem –próbáltam támogatni azokkal a vezetőket, hogy mi az, amit esetleg egy kicsit másképp, jobban lehet csinálni. És aztán megtalált ez a lehetőség, pont volt üresedés a Tomorrows World csapatban, és felkértek, hogy csatlakozzak én is, és ezeket az ötleteket a megvalósítás szintjére segítsek eljuttatni. Akkor és így kezdődött a TW-s karrierem négy évvel ezelőtt.

– Igen, Tomorrows World-nek hívják ezt a csapatot, amit TW-nek rövidítetek, hogyha jól hallottam.

– Igen.

 

– Mondanátok pár példát, hogy milyen fejlesztéseken dolgoztok, milyen konkrét alkalmazások azok, amik segítik a munkát?

 

SA – Hogyne. Webalkalmazásokat kell elképzelni, portálokat, egyszerű kis eszközöket. Egészen konkrétan, mondjuk, pénzügyi tervezést segítő eszközt, webalkalmazást, tehát bejelentkezik az ember a böngészőben, és akkor ott tudja azt elvégezni, amit korábban, mondjuk, Excelben végzett el. Vagy ilyen a munkaidő-nyilvántartás, azaz tulajdonképpen bármi, ami papírral kapcsolatos, és azért fejlesztünk, hogy ne papírral legyen kapcsolatos. Esetleg konkrét példát lehet, hogy Laci is mond. Nekem a legemlékezetesebb példa, az a tervezőrendszer, ami tényleg arra való, hogy Excelben próbálták a kollégák csinálni. Működött, most már központilag tényleg tök jól lehet riportálni és döntéstámogatásra használni.

PL – Igen, nekem alapvetően két terület volt, amiben jobban részt vettem az elmúlt évek során. Az egyik, az a paperless office, azaz a „papírmentes iroda csoport” volt. Itt – ahogy Attila is mondta –különböző olyan folyamatokat, amelyek régen papír alapon működtek vagy valamilyen exceles széttöredezett rendszerben, azokat próbáltuk meg összegyűjteni, és valamilyen olyan digitális platformra áthelyezni, ami egyrészt egy szebb, esztétikusabb, felhasználóbarátabb módon működteti ezeket, illetve ahol a teljes folyamat egyben megvan, a felhasználók teljes köre tudja itt ezeket a különböző napi szintű feladatokat elvégezni, jóváhagyni, vagy visszajelezni rájuk. És ebből csak hogy egy pár példát említsek, a Time Report rendszerünk volt az egyik, ahol az időnyilvántartás egy exceles verzióból eljutott egy digitális platformra, ami nyilván sokkal könnyebben kezelhető akár a felhasználók számára, akár a jóváhagyók, akár pedig maga a cég, a Controlling csapat számára is. De ide tartozik akár a Vacation Planning, azaz szabadságigénylő rendszer teljes megújítása, digitalizálása, illetve összekapcsolása más platformokkal. Vagy ilyen a Welcome Board, ahol gyakorlatilag az összes ilyen fejlesztésünket egy helyen, egy felületen elérhetővé tettük egy szépen megújított köntösbe bújtatva. A másik terület, amit pedig Attila is mondott, az a vállalati Controlling Rendszer, ez a Senior Planning rendszer, amiknek a fejlesztésében még részt vettem. Itt is folyamatosan próbáljuk a rendszert minél könnyebben, minél gördülékenyebben használhatóvá tenni a felhasználók részére.

SA – Amúgy foglalkozunk szoftverbeszerzéssel is. Bár egy elég nagy része az erőforrásoknak persze saját fejlesztéssel zajlik, és a saját fejlesztés nagyon jó, mert pontosan azt tudjuk megvalósítani, amire a vállalatnak pontosan szüksége van ebben a környezetben, de elég sok alkalmazást vizsgálunk meg kívülről is, és volt is olyan alkalmazás, amit behoztunk, és ebben az esetben a fejlesztők az integrálásban vettek részt. A legutóbbi eset, ami rémlik, és abban Laci, te is benne voltál, az a helyfoglaló, az íróasztal- és a szekrényfoglaló, valamint parkolóhely-foglaló rendszer, és egy ilyen alkalmazást egy beszállítótól tudunk megvásárolni; ezeknek a paramétereit a csapat fölmérte, prezentálta a menedzsmentnek, tettünk javaslatot rá, hogy melyik legyen, és végül egyik sem lett, mert még egyelőre nem használjuk ezt.

 

Fejlesztés, megvalósítás, változáskezelés

06:56 – 10:41

 

– Mennyiben teszik ezek az új megoldások könnyebbé a mindennapi munkát? Találkoztok-e néha esetleg ellenállással, amikor valami újdonságot szeretnétek bevezetni?

 

PL – Igen, alapvetően én azt gondolom, hogy ezek elkülöníthetőek, ezek a különböző fejlesztések. Vannak olyan fejlesztések, amik kifejezetten a felhasználó komfortjának a növelésére irányulnak, ezek könnyebben átmennek, meg ezeknek pozitívabb a kezdeti fogadtatása is. Vannak olyan fejlesztések, amelyek nyilván amellett, hogy akár így a felhasználóknak is javítják a munkaminőségét vagy magukat a folyamatokat felgyorsítják, amellett nyilván valamilyen vállalati érdek is mozog ezeknek a hátterében. Ezeknél többször tapasztaljuk azt, hogy kezdetben van egy kis ellenállás, mert vagy mindenki azokat a munkafolyamatokat próbálja meg tovább vinni, amit már megszokott vagy amit megtanult, és nyilván vannak, akik mindig inkább lelkesebbek a kezdetektől, de vannak azok az emberek, akik meg inkább mindig próbálják még a régi módszereket megőrizni.

SA – Abban a jó helyzetben vagyunk egyébként, hogy mivel változásokat csinálunk, ezért mindig mi döntjük el, hogy milyen változásokat csináljunk. Vagy az üzlet dönti el, de valaki… Kiválaszthatjuk, hogy mit csinálunk, és ezt nem mindenki teheti meg. Ez tök jó egy ilyen programban, egy nagyon érdekes munkakör ilyen szempontból, és nyilván soha nem akarunk olyat csinálni, amitől rosszabb lesz egy folyamat. Biztos, hogy jobb lesz, de mindig tényleg az a kérdés, hogy egyéni szinten vagy vállalati szinten hogyan csapódik le a változás. Amit a Laci mond, az nagyon igaz, hogy előfordul azért olyan – és ez az egyik legnagyobb kihívás szerintem –, hogy esetleg egyéni szinten nehézségeket jelent, és akár többletmunkaként éli meg az adott ember egy új megoldás bevezetését, ugyanakkor összvállalati szinten, azt jelenti, hogy sokkal jobb döntéseket tudunk hozni, és ezért, mondjuk, megnyerünk extra tíz ügyfelet. Amit, ugye, az az ember, akinek ezért be kell írnia egy extra számot, nem fog közvetlenül érezni, és ezért ő nem fogja szeretni, hogy neki ezt meg kell csinálni, de valójában a vállalatnak és így közvetetten az adott munkatársnak is jobb lesz. Valamit mindig azért csinálunk, hogy jobb legyen. Aztán néha mellé fogunk, ilyen is van, de nem nagyon emlékszem olyanra, amikor nagyon-nagyon mellé nyúltunk volna valaminek. De az tény, hogy az egyéni érdek meg a vállalati érdek nem mindig egyezik, és nyilvánvaló, hogy ezt kezelnünk kell, és ezt meg is tesszük.

PL – Igen, de még eszembe jutott egy gondolat erre: a cégméret. Az ilyen fejlesztések azért azt feltételezik, hogy a cégnek van egy bizonyos mérete, hogy legyen erőforrása arra, hogy ilyen fejlesztéseket tudjon csinálni; a kis vállalatoknál ez annyira nem jellemző. A nagyon nagy vállalatoknál, akik akár nemzetközi hátterűek, több ország is van, ott talán nem tud annyira testre szabottan menni egy-egy ilyen fejlesztés, mint nálunk, tehát ott talán azt érezhetik a felhasználók egyes esetekben, hogy nem értik, hogy miért van erre a konkrét bevezetésre szükség, vagy nem pont az ő szükségleteikre fókuszál egy-egy ilyen dolog. De mi elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy megengedhessük ezt, és azért tudjunk ilyen fejlesztésekkel foglalkozni, de még elég kicsik is ahhoz, hogy még tudjuk azt olyan szinten személyre szabni megoldásokat, hogy azok tényleg a felhasználók szükségleteire reflektáljanak, illetve még tudjunk hatékonyam kommunikálni, hogy miért van erre szükség, és szerintem ez egy jó pozíció.

SA – Nagyon igaza van a Lacinak, a Process Solutions cégmérete nagyon kellemes ahhoz, hogy rugalmasan nagyon izgalmas dolgokat tudjunk csinálni, és nagyon rugalmasan ki tudjunk próbálni, mondjuk, technológiákat. Ami máshol, mondjuk, hat hónap, mire jóváhagyják egy távoli központból, az nálunk akár két hét, egy hét, mire akkor itt van egy program, és kipróbáljuk. Ez nagyon érdekes része a munkánknak.

Fejlesztési megközelítésünk és rendszereink (Welcome Board, Time Report, Vacation Planning, Senior Planning…)

10:42 – 15:18

 

– Van esetleg olyan termék, amire kifejezetten büszkék vagytok és amit bevezetett a csapat?

 

PL – Nekem a szabadságigénylő rendszer, az egy ilyen dolog, meg nyilván a Time Report is egy nagyon klassz fejlesztés volt, de az már volt akkor is ilyen formában, amikor én csatlakoztam a csapathoz. Viszont a Vacation Planning, azaz szabadságigénylő rendszer akkor került bevezetésre, amikor már én is a csapat része voltam, és szerintem ez egy nagy előrelépés a korábbi folyamathoz képest. És a Marketing csapatnak köszönhetően ez egy vizuális felújításon is átment, úgyhogy azt gondolom, hogy ez most abszolút megfelel a mai kor igényeinek, vagy amit így elvárhat egy vállalat egy ilyen szabadságtervező rendszertől. Úgyhogy erre például büszke vagyok, hogy ezt sikeresen be tudtuk vezetni, hogy ez megvalósulhatott.

SA – Nekem kettő is eszembe jutott. Ezek teljesen különböző alkalmazások, teljesen más célra, teljesen más csoportnak.  Az egyik az intranet oldalunk – amit tényleg minden munkavállaló használ, muszáj használnia és használják is. Ez egy navigációs slash hírportál, amit a Marketing tud így kezelni, és ennek a hírportálnak, a Welcome Board-nak a bevezetése, roll-out-ja mostanában történt meg, és ez egy nagyon jó kis eredmény volt, hogy egy kicsit úgy meg tudtuk újítani, híreket tudtunk rá kitenni, és egy kicsit olyan interaktívabbá tudtuk tenni. Ez azért tök jó eredmény, mert tényleg mindenki találkozik vele – persze, ennek a kommunikáció volt a fő célja. Ha úgy tetszik, akkor a munkavállalói elégedettség számít, vagy csak egyszerűen szeretnénk, hogy jobban érezzük magunkat, mert egy modern cégnél dolgozunk.

A másik terület, ami meg személyes kedvencem és már beszélgettünk is róla, az automata könyvelés környéki dolgok, és már meg tudtuk azt tenni – ugyan még csak nagyon kontrollált környezetben–, hogy egy beérkező számla onnantól, hogy egy e-mailben megkapod, odáig jusson, hogy egy könyvelt rekord van benne, egy könyvviteli rendszerben, úgy, hogy nem nyúlt hozzá ember. Azaz megkaptad e-mailben, és könyvelt rekord van belőle. Nagyon izgalmas, hogy hova jut majd ez a technológia, és most ezen is sokat dolgozik a csapat.

PL – Nekem még eszembe jutott egy dolog. Ez nem konkrét rendszer, hanem inkább a már létező rendszereknek az integrációja, ami szerintem egy nagyon klassz dolog. Beszéltünk már az időnyilvántartási, azaz Time Report rendszerünkről, volt szó a szabadságigénylő rendszerről, említettük a Senior Planning-et, ami egy belső vállalati kontrolling-rendszer, és van az Outlook, amit levelezésre használunk. Ezek a rendszerek idővel egyre integráltabban tudnak működni, ahogy készülnek sorban a fejlesztések, és az az információ, ami az egyikben rendelkezésre áll, az már automatikusan megjelenik egy másik rendszerben is, például azok a szabadságok, amiket bele tervezünk a szabadságnyilvántartó rendszerben, az egyrészt automatikusan átmegy az időnyilvántartási rendszerbe, azaz oda már nem kell ezt külön riportálnunk. Átmegy egy naptárbejegyzés az Outlookba, hogy lássa a többi felhasználó, hogy az adott ember akkor éppen szabadságon van, azaz nem tudunk vele, mondjuk, megbeszéléseket szervezni azokra az időpontokra: De a kapacitástervező Senior Planning-be is „átmegy” egy bejegyzés, hogy az adott időszakban valaki hány órát vagy hány napot lesz szabadságon, így aztán amikor valaki munkát tervez majd az adott emberrel, akkor pontosan látja, hogy mikor nem elérhető annyi órában, amennyire neki szüksége lenne. Ezek szerintem nagyon klassz funkciók, melyeket próbálunk minél jobban kiaknázni.

SA – Amit a Laci mond, az tudatos fejlesztési döntés egyébként, ilyen modulárisan építkezünk. Nem úgy kell elképzelni, hogy egy nagy központi rendszert pakolunk tele funkciókkal, bár akár lehetne úgy tekinteni rá, mint egy nagy központi operációs rendszerre, így szoktuk hívni PSOS-nek is – Process Solutions Operating System –, ami hasonló, mint a Windows, csak ez a Process Solutions Kft-re készül. Szóval, ezek a modulok függetlenül is képesek működni egymástól, tehát képes önállóan is működni a Time Report, a Vacation Planning vagy a Senior Planning rendszer is, amiket említettünk. De dolgozunk azon is persze, hogy ezek integráltan, tehát összekötve működjenek – az egy másik típusú fejlesztés, és annak is megvannak a maga kihívásai. Vannak kollégák, akiknek jobban tetszenek a vadiúj rendszerek, hiszen kihívás, hogy a „semmiből” lehet alkotni valamit, meg persze vannak kollégák, akiknek meg az tetszik jobban, hogy a meglévő rendszerek között minél kényelmesebben tudjanak mozogni. Valahol ennek a két megközelítésnek az egyensúlyát keressük persze, amikor egy ilyen programot hajtunk végre.

 

Automata könyvelés, OCR, karakterfelismerő program…

15:18 – 17:50

 

– Egy pillanatra még kanyarodjunk vissza ehhez az automata könyveléshez. Azt gondolom, hogy ez igazából a legkézzelfoghatóbb és legizgalmasabb része ennek az egész digitális transzformációnak. Milyen technológiák dolgoznak e mögött, hogy én, mondjuk, kapok e-mailben egy beszkennelt vagy valamilyen számlázó programból érkező számlát, és ez bekerül, mondjuk, egy rendszerbe egy könyvelt rekordként? Mi dolgozik e mögött?

 

SA – Meglepően bonyolult dolog annak ellenére, hogy azt gondolná az ember, hogy igazából törvény szabályozza. Hát ott van egy számla, a törvény szabályozza, hogy mit kell vele csinálni, hogyan kell könyvelni, oldjuk meg. Hogy nem lehet ezt leprogramozni, és vajon miért nem programozták ezt, miért nem tudom megvenni a könyvelőalkalmazást és kész, miért vannak könyvelők még? Hát azért, mert nagyon bonyolult egyébként, és mondjuk, mi dolgozik ennél? Csak általánosságban, igazából tényleg nagyon új a technológia, amit használunk. Először is, számtalan ügyféllel dolgozunk, össze kell gyűjteni valahogy az információt, amit küldenek nekünk. Nem nyilvánvaló a hogyan: mailboxok vannak, használunk saját portálokat, ahova az ügyfelek töltik fel az anyagaikat, vagy vannak ügyfélportálok, ahonnan mi töltjük le az ügyfélinformációkat, és van, amikor a futár hozza – a lényeg, összegyűjtjük valahogy. Következő problémánk az, hogy azt az adatot strukturálnunk kell. Egy papírfecnit nem tud elolvasni a számítógép értelemszerűen, de még lehet, hogy egy Excel-fájl sem jelent neki önmagában semmit, tehát valamilyen olyan formátumra hozzuk, amit meg tud érteni egy számítógép. Ehhez használunk OCR technológiát. Ilyen Optical Character Recognition applikáció már mindenkinek van a telefonján szerintem, ezáltal lehetséges, hogy ha ráviszed egy külföldi szövegre a telefonodat, az OCR fölolvassa, felismeri a szöveget, és lefordítja neked. Számlákra ugyanezt alkalmazzuk. A számlák, azok azért nagyon bonyolultak, mert tulajdonképpen akárhol lehet rajtuk adat. Tudjuk, hogy milyen típusú adat van rajta, csak nem tudjuk, hogy pontosan, hol van rajta, és ezért bonyolult belőle adatrekordot gyártani. Ha ez megtörtént, akkor is kell még van olyan információ is a könyveléshez érdekes módon, ami nincs rajta a számlán. Amúgy ez bármilyen szakmabelinek nyilvánvaló, de van, ami nincsen rajta! Ilyen például a gazdasági tevékenység szándéka, ami sosem lesz rajta a számlán. Nem tudom a számlából, hogy azért vettem azt a terméket, hogy tovább értékesítsem, vagy azért, hogy felhasználjam. És ez csak a legegyszerűbb példa. Úgyhogy az ilyen vagy hasonló információkat valahonnan meg kell szerezni – jellemzően attól, aki befogadta a számlát. Ezt a kört is le kell futnunk. És akkor utána jön még a törvényeknek megfelelő allokálás, hogy akkor ezt milyen módon kell lekönyvelned, …és akkor megtörténik a könyvelés.

 

Covid-pandémia –  Digitális átállás, home office korszak, „new normal” hibrid munkavégzés

17:51 – 22:21

 

– Hát nem hangzik valóban egyszerűnek, sokkal bonyolultabbnak tűnik, mint ahogy gondolná az ember, így külső szemmel. Hogyan hatott a Covid a munkátokra? Gyorsított a digitális transzformáción esetleg, vagy lassította ezt a folyamatot?

SA – Hát, ezt szerintem mindenkinek el kell mondania és nekünk is el kell mondani: mi rendkívül hálásak vagyunk a digitalizációért, ami a világban zajlik jelenleg. Személyes megérzésem szerint éveket lökött előre a digitalizációban ez az elég szerencsétlen esemény, így a világtörténelemben. Ha valami előnyünk származott belőle, az biztosan az, hogy az emberek is sokkal jobban, és a cégek is sokkal jobban ráálltak arra, hogy digitális adatot keletkeztessenek, a gépek közti kommunikációt erőltessünk és preferáljuk, és ez nagyon sokat jelentett abban, hogy ha már digitális egy adat van, akkor már tud vele a számítógép mit kezdeni. Amíg nincs meg digitálisan az adat, például, ha papíron hozza a szállítói számlát a futárszolgálat, addig még egy problémát meg kellett oldani. Ezt ma már nem kell. Az is sokat segített, hogy ezek a technológiák is hirtelen nagyon elterjedtek. Elég csak olyanokra gondolni, mint a chatprogramok, vagy olyan portálok, amik most már sokkal közismertebbek lettek, mert bár nem mindenki szerette őket használni, de rákényszerült amiatt, hogy mondjuk, minimalizálni kellett a személyes találkozásokat, és így ezek is sokkal jobban el tudtak terjedni, sőt komfortosabbak is, mert egyszerűen a kollégák, az ügyfelek portálokon interaktáltak, mondjuk, és nem pedig emberekkel, futárokkal, amit el tudsz képzelni.

PL – Nekem is az a tapasztalatom, hogy a digitális átállás szempontjából ez egy megkerülhetetlen dolog volt. Itt nálunk azt gondolom, hogy a vezetés kicsit konzervatívabban állt hozzá ezekhez a digitális, új lehetőségekhez, amelyeket már adott esetben más cégek kénytelenek voltak használni akár azért, mert nekik nemzetközi platformon kellett korábban is valamilyen szinten kapcsolatot tartaniuk, interakcióba kerülniük egymással. Nálunk, azt gondolom, hogy volt egyfajta hit abban, hogy a személyes kontaktusoknak vagy találkozóknak fontos szerepük van, és emiatt egy kicsit talán volt egyfajta vonakodás akár az otthoni munkavégzés kiterjesztésével kapcsolatban. Nyilván a Covid ezeket felülírta, és itt gyakorlatilag heteken belül olyan szinten kellett felzárkózni a piaci gyakorlathoz, amiről eddig azt gondoltuk, hogy ez így lehetetlen, vagy legalábbis így nem szerettük volna ezt megkockáztatni… Viszont úgy tűnik, hogy ez egy sikeres dolog volt, tehát ezt mindenképpen annak a helyzetnek köszönhetjük, hogy szinte egy fél évig, vagy lehet, hogy akár egy évig is teljes home office-ból dolgozott mindenki. Nyilván ennek meg kellett teremteni a lehetőségét vagy feltételeit, és ezen nagyon sokat dolgozott a vezetés, akár, hogy azok a programok rendelkezésre álljanak, amik ezt lehetővé tették, meg hogy a szervezeti kultúraváltozás is minél zökkenőmentesebben átmenjen. És szerintem ez így sikerült is, és ez egy igen jó tapasztalat volt. Nyilván arra is jó volt ez, hogy megtapasztaltuk, hogy hol vannak ezeknek a dolgoknak, akár az otthoni munkavégzésnek a határai, és akkor így már ismerve a régi meg az új módszereket, sikerült egy olyan új gyakorlatot, úgynevezett „new normal” munkamódszert, munkastílust kialakítani, amiben most is működünk, és ami jelenleg jónak, működőképesnek tűnik.

SA – Igen, aki digitális transzformációval foglalkozik ma Magyarországon, de akárhol a világban, az a Covidot biztosan nem tudta kikerülni. Ott biztosan meg kellett oldani olyan kihívásokat, amik normál üzleti körülmények között mondjuk úgy, hogy elnyújtva merülnek föl, vagy diszkrét eseményekként. Itt egyszerre rázúdult a cégekre ez a kihívás, és tök jó, hogy nekünk is sikerült egyébként nagyon sikeresen megfelelni, de a piac is alkalmazkodott hozzá, és ebben az új környezetben egyébként a vállalatok közti együttműködés a digitális platformon egyszerűen csak kinyitott annyi ajtót, amit már csak ki kell aknáznunk.

 

Idea Box, fejlesztési ötletkezelés, fejlesztési portfóliómenedzsment a PS-nél

22:22 – 25:22

 

– Van esetleg olyan személyes történetetek, amit szeretnétek megosztani az itt folyó munkával kapcsolatban?

 

PL – Nekem lenne egy, ez a történet, ez nagyjából egyidős azzal, amikor bekerültem a Tomorrows World csapatba. Ettől függetlenül történt, de szerintem jól példázza azt, hogy milyen szinten nyitott a vállalat új ötletekre. Van egy Idea Box nevezetű platformunk, ami még a kezdetekben gyűjtődobozos formában működött a recepciónál, viszont később kapott egy elektronikus felületet. Ide minden munkavállalónk bedobhatja azokat az ötleteit, amikről úgy gondolja, hogy tudna javítani akár a munkafolyamatainkon, akár a munkavállalók általános közérzetén. Ide szép számmal érkeznek is ötletek, és én is bedobtam egyet, és ez kiválasztásra került megvalósításra, sőt az adott év legjobb ötletei közé került, talán meg is nyertem, ha jól emlékszem, és aztán még részt is tudtam venni ennek a megvalósításában. Ez egy tudásbázisnak a fejlesztésére irányuló javaslat volt, és – nyilván ettől függetlenül is – ez egy olyan téma volt, ami valamilyen szinten foglalkoztatta a vezetést, de akkor ez egy kicsit kijelölte így a prioritásokat, ez alapján tudták módosítani, és meg is valósult ez a platform. És még ennek a kezdeti szakaszába még így be is vontak, és akkor az ötletemmel kapcsolatban ki is tudtam fejteni, hogy mit is szeretnék vagy milyen ötleteim vannak még. Úgyhogy ez szerintem egy szuper dolog volt, és erre nyilván azóta is van lehetőség, így minden évben van egy ilyen verseny és eredményhirdetéssel, de nem csak a legjobb ötletet valósítja meg a Tomorrows World csapat vagy bármelyik másik projektcsapat, akihez kerül az ötlet, hanem több jó ötlet is megvalósításra kerül, tehát ezeket folyamatosan nézzük és ezeken dolgozunk, úgyhogy érdemes bedobni ötletet, hogyha van ötletetek, mindenképpen erre szeretnék ösztönözni titeket.

SA – Ez itt a reklám helye. Egyébként csak azért, hogy rácsatlakozzak egy kicsit, nem személyes történet ugyan, de talán ehhez tartozik abszolút, hogy maga a transzformációs programunk, az nem egy fix portfólióval dolgozik, nem azzal dolgozik, hogy van harminc projektünk és azt meg akarjuk csinálni. Hanem ezeknek a projekteknek a köre folyamatosan változik, többek közt azzal, hogy milyen ötleteket adnak be a kollégák, milyen kezdeményezéseket fogalmaznak meg a felső vezetők, a vezetők, hogy változik a környezet, tehát ez egy dinamikus valami. Ennek a transzformációnak akkor lesz vége, hogyha már senkinek nem lesz ötlete és a környezet sosem változik. Amitől nem tartunk most még.

– Még sokára lesz. Mondhatjuk.

– Mi már öreg bácsik leszünk.

 

Digitális transzformáció – célok és ideák

25:23 – 28:18

 

– Ha összegezni szeretnénk, akkor mi a digitális transzformáció célja, mi ennek az egész csapatnak a lételeme? Miért dolgoztok, Attila?

 

SA – Hát, erre sokan sok mindent mondanának, biztos van, akiben megfogalmazódik, mondjuk, hogy legyünk hatékonyabbak, vagy legyen olcsóbb megcsinálni valamit, vagy tényleg több értéket teremtsen a vállalat. De nekem van egy gondolatom erről, ami tényleg nagyon jól megfogalmazható, hogy mi szerintem a célja: az, hogy mindenki azt a munkát tudja végezni, amiben tényleg igazán jó, és amivel – tudom, hogy egy kicsit elcsépelt– tényleg a legnagyobb értéket tudja teremteni saját maga és a közös csapat számára is. Ugye, hogyha egy képzett könyvelőt arra foglalkoztatunk, hogy egy papírszámláról másoljon be adatokat egy digitális rendszerbe, mondjuk, az nem biztos, hogy az emberi képességeknek a legjobb felhasználása, és ez ugye meglátszik a vállalat sikerességén is. Szerencsére vannak eszközök a piacon, amik erre felhasználhatóak, és a szakembereket a szakemberségükért foglalkoztassuk, és olyanokkal tudjanak foglalkozni, amiket szeretnek, amiket tanultak, amivel tényleg értéket teremtenek. Beszélgessünk az ügyféllel, beszélgessünk a saját csapatunkkal. Végezzünk el képzéseket, ne azzal kelljen foglalkoznom, hogy még azt a 15 számlát egyesével át kell másolnom. És nálunk, személyesen nekem, a digitális transzformáció arra irányul abszolút, hogy ezt a kényelmes világot megteremtsük az embereknek, amiben nem arról van szó, hogy nincsen már munkám, és csak nézem, ahogy működik a gépezet, hanem hogy azzal tudok foglalkozni, amiben igazán jó vagyok és amivel szeretnék is foglalkozni, nem pedig azzal, amivel muszáj, mert akkor tudom kiszolgálni az ügyfelet.

PL – Nagyon jó gondolat, én ezt annyival egészíteném ki, ami kicsit talán ilyen profánabb célkitűzés, de nekem ami nagyon tetszik projektmenedzserként, hogy – amint már korábban is elhangzott – folyamatosan változik körülöttünk a világ, mindenhonnan egyre modernebb megjelenésű, új funkciókat tartalmazó dolgok vesznek minket körül, és tök jó, hogyha ezt el tudjuk hozni ehhez a céghez is, és tényleg azt az élményt kapják a munkavállalók, vagy mondjuk, egy új munkavállaló, aki már ugye kicsit ehhez jobban hozzá van szokva digitális környezethez vagy már ebben szocializálódott. Ők is egy olyan környezetet kapnak, ami már komfortos, ami már ismerős számukra, és nem azok a régi berögződések vannak, amivel meg kell küzdeniük akár így a mindennapok során, hanem amit egyébként is ismernek, abban a közegben tudnak dolgozni, a munkára koncentrálni.

 

Ez volt a PS In-Voice aktuális epizódja

 

Iratkozz fel a csatornáinkra.  

 

Youtube       ***     Spotify     ***     iTunes    ***     Soundcloud